Miért épp kávé?

Mint ahogy a fejléc is írja:
Egy csésze kávé,
Egy csésze nyugalom,
Egy csésze gondolat
S mindemellé egy füstölgő élet a kézben.

Számomra a kávé nem csupán energianövelő szer bevitele a szervezetbe. Az egy szertartás. A napom legboldogabb pillanatai. Rohanó életmód, stressz, blabla. Mindenki ismeri ezeket. És akkor jön nálam a kávé. Egy csésze, jó erős, fekete... Tejjel és három cukorral kérem szépen... Igen, kérek még két deci rostost is mellé. És akkor leülök a kis kávémmal és rostosommal, beleszórom a cukrot a kávéba... rajongok azért a hangért, ahogy szórodik a cukor. Az egyet jelent a nyugalommal. Aztán szinte automatikusan gyújtok rá a cigarettámra, szívom majd fújom a füstöt, gépiesen, tekintetem a távolba réved míg másik kezem újra és újra megkavarja a kávét a kiskanállal. Aztán belekortyolok - nem csak az illatáért rajongok, de az ízéért is. Ez a napközbeni kávé tradíciója, egy rádiós értekezlet és egy konzulenssel folytatott vita között. Pár pillanatnyi teljes üresség után van egy olyan érzésem, mintha Isten leülne velem szemben egy fáradt sóhaj kíséretében, kezében egy csésze kávé és egy füstölgő cigaretta. Ha nekem szükségem van erre pedig csak egy főiskola sajtó- és média főnöke vagyok, akkor neki hogy ne lenne? Tudom, sokan felhorkannának, hogy mert ő tökéletes, stb... De számomra Isten ilyen. Egy jól szituált, 50-es, magas férfi, öltönyben, elegánsan, aktatáskával és bizony... elszív egy-egy cigarettát a kávéhoz, mivel számomra a kávé így tökéletes, Isten pedig ugyan nem fogyaszt olyat, ami nem tökéletes. Azt hiszem, van annyira vallásszabadság, hogy megengedhetem ezt a megmosolyogtató gondolatot magamnak. Szóval ilyenkor úgy érzem, hogy Isten ott ül velem szemben, két korty között pöfékel egyet, de nem szól semmit, csak mosolyog, azt is inkább csak a szemével. Én is mosolygok, megnyugszok. Ilyenkor szoktak azt hiszem őrültnek nézni, de ez van. Mikor mindketten elfogyasztottuk a kávét és a cigit is elszívtuk, ő eltűnik, rohan tovább, én nem tűnök el, csak rohanok tovább.
Ezekután kérdem: nem a legjobb dolog a világon a kávé? :)
Nem kell válaszolni. Számomra a legjobb dolog, megosztani egy csésze kávét Istennel. Vagy valami hasonló, de az érzés megvan.
Persze van délutáni kávé, van esti kávé, van capuccino, van reggeli kávé... És vannak kávé közbeni gondolatok... Nos... Ezekről fog szólni leginkább a blog. Nem ígérek rendszeres frissítést, vagy ilyesmi. Mert ezt nem lehet erőltetni. Ha jön az érzés, lesz friss, ha nem jön... Akkor a kedves olvasó igyon meg helyettem egy csésze kávét, tejjel, három cukorral, szívjon el mellé egy cigarettát - már ha dohányzik - és figyelje, hogy Isten hozzá is leül-e kávézni. :)

Pearly Pfeffer