Kávé-szünet vége:)

Jééérum, majd' egy hónapja nem írtam bejegyzést! Milyen "majd", tényleg egy hónapja...

Hála a jó égnek, ez nem a napló-jelleg, tehát nem kell belemennem, mi történt egy hónap alatt, de azt elmondhatom, hogy nagyon sok kávé fogyott ennyi idő alatt. :)

Ez alkalommal a csalódott kávéról mesélek.

Csalódott kávé egyénenként változó, kinek-kinek más, de az eredmény ugyanaz: elrontott kávézás, kívülrekedt nyugalom, elkeseredett rosszkedv és némi düh az anyagi vonzatok végett.

Én is jártam így, nem is egyszer. A kérés mindig, mindenhol ugyanaz:

"Egy Espresso tejjel és 3 cukorral!" - a folytatás sok mindentől függ. A helytől, a kávé márkájától... Sokan istenítik pl. a Dalmayre kávét - vagy hogy írják - meg persze "az igazi, olaszos Segafredot". Ez utóbbi még hagyján, bár a magam kis sárga Tschibojával és kotyogós kávéfőzőjével háromszor olyan erős kávét főzök, mint amit a legolaszabb kávézóban a legolaszabb Segafredoból csinálnak. Nem hibáztatom őket, nekik olyan gépük van, amit nagyon befolyásolni nem lehet. Így hát teljesen tisztában vagyok vele, hogy mit várhatok egy kávézós kávétól, nem ringatom magam illúziókba, és ha a tényleges pörgésre van szükségem, akkor a "Csináld magad, Isten is megsegít!" elvet követem, ami tényleg így van, mert kávém mindig van.

Csakhogy nem lehet mindig, minden kávéra felkészülni. Van, hogy egy új helyen az ember kikéri a szokásosat és egyszerűen nem a szokásosat kapja. Keserű, három cukorral meg már túl édes, nem elég a tej, zaccos... Már az első korty elront mindent. Körülbelül úgy tudnám érzékeltetni, mint a filmekben szokás: kihozzák a kávét, szóródik a cukor, csobog a tej (már, ha külön adják kis kiöntőcskében, amit mindig el akarok lopni) szóval készül a kávé, mennyei harsonák, idilli pillanat, majd az első kortynál a magnó bezabálja a szalagot a kazettából, vagy kibicsaklik a bakelit, de mindenesetre a zene egyfajta csikorgó hanggal abbamarad, arcom fanyarú fintorba torzul, minden idilli szertefoszlik és lőttek a kávézós tíz percnek. Persze, ha már kifizettem, - és vicc, hogy ezek a legdrágább kávék - megiszom, amilyen gyorsan tudom, lehajtom, gyors vizet vagy üdítőt rá, és minél gyorsabban szívni a cigit, a kettő együtt talán elűzi ízlelőbimbóim rémálmait. Persze van, hogy annyira ihatatlan a kávé, hogy inkább kiöntöm, vagy otthagyom.

Persze így az én kis szükségleteim kielégítetlenek maradnak és alig várom, hogy valami megszokott helyre betérve helyre tegyem a kávéról eszembeötlő emlékeket.:)

Ráadás

Fogd a kávét és fuss!

A kedvenc sportom. A fontos ember - mármint jelenleg én, ugyanis én fontos ember vagyok, csak ezt az emberek még nem tudják - nem ér rá mindig a kávé mellett ücsörögni. Erre jó a dobozos, rohanáshoz is kiválóan alkalmas, mert nem lötyög ki kávé. Nem szabad nagy cuccra gondolni, ezek rendszerint budget valuék, olcsók, finomak és hatékonyak. (Ugye, a tapasztalat. :)) Persze most sokan úgy gondolják, hogy ez pontosan a gyors kávé kategóriába tartozik, ami, mint tudjuk, megszentségteleníti a kávét. De nem. Ezt a kávét sokáig lehet szorongatni, apró kortyokkal űzni el a gondokat és az utcán haladva még kényelmesen rá is lehet gyújtani hozzá. Tökéletes. Amennyiben nem félünk a szélvédőtől, gondolkodás kiegészítésére is alkalmas, csak mindig legyen nálunk tartalék kávé, tartalék ruhával, mert ha egy szélvédőn kikötve a kávé ránk és a kocsira ömlik, akkor a takarítás és ruhacsere után emelt fővel távozva, ugyanonnan folytathassuk az egészet, mint ahol abbahagytuk. :)