Szerelmes kávé

Párom kicsit sem kreatív. Mérnök. A végletekig mérnök, nulla empátiával és annál is kevesebb előrelátással, ami az érzelmeket illeti. Alapvetően megfontolt, komoly férfi, de az apró kis figyelmetlenségeivel számtalanszor megbánt. Így hát tegnap este vezekelnie kellett. Mivel az utóbbi pár napban azért nem ment el sörözni a haverjaival, mert nincs rá pénz(ünk), így azt a feladatot kapta, hogy találjon ki valami párban végezhető tevékenységet, ami nem kerül pénzbe és randinak minősíthető. Séta maradt a dolog, szépen fel is öltöztünk és el is indultunk. Bementem a boltba cigiért és mivel kedvesem nincs hozzászokva a város különösen meleg éghajlatához, így gondoltam, meglepem egy olcsó, pár forintos jégkrémmel, addig se lesz melege. Kiérve a boltból a kezébe is nyomtam, ő pedig - habár láthatóan készült valamit mondani - zavartan motyogott egy köszit és nekiállt a jégkrém megsemmisítésének. Mikor magához tért, végül megkérdezte:
- Tettem félre egy kis pénzt, gondoltam, elmehetnénk pizzázni, vagy a Galériába...
Meglepett ezzel a kijelentéssel, nagyon jól esett, hogy gondolt rám. Végül is kávézás lett a dologból - ez részemről kicsit meglepő. Nagyon jól éreztük magunkat...
Mikor reggel felébredtünk és immáron kávéval a kezemben, a karjai közt ácsorogtam az erkélyen cigizés közben, ráébredtem valamire. Fel is tettem a kérdést, miszerint van-e összefüggés aközött, hogy ő nem ment sörözni a haverokkal és hogy tegnap este volt pénze a Galéria Cukrászdában ücsörögni. A válasz igen volt. :):):)



Rövid kis szösszenet, nem is valami jó, mivel mostanában nem írok, de ez egy olyan történet, amit muszáj volt megosztanom. :)